REIKI KEZELÉS

A Reiki a legkönnyebben megtapasztalható egyetemes gyógyhatású életenergia. A Reiki minden létező iránti szeretet.

További bejegyzések olvashatóak:

 

  http://arolo-tifar.blogspot.hu/

 

 

 

 1es.jpg

 

Karma kérdésköre 3: Miért nem gyógyít meg mindent az energia?

 

Az előző két részben elmeséltem az alapokat. Ezeket bárki megtalálhatja máshol is, ha kellő időt rászán a kutatómunkára, s ha leellenőriztek annak én csak jobban örülök. Amiket itt közzé teszek, azokat én is tanultam valamikor. Kipróbáltam, leellenőriztem, alkalmaztam és tapasztalatot  szereztem. Ami pedig meg állta a helyét, azt most én is tovább adom, hogy a témában még járatlanok is képet kapjanak. Máshol lehet csak töredékeit találjátok meg annak, amit én összeállítottam, ez azért van, mert igyekszek általános képet adni, azt leírni ami mindenhol ugyan úgy van. S persze adott iskolákban, irányzatokban a saját hagyományaik szerint magyarázzák. Úgy vélem bármelyik úton indul el az érdeklődő, érdemes nagyjából tudni mi a közös eredet.

 

 A mostani téma egy olyan kérdés, amit akár úgy is feltehetnénk, miért hagyja Isten a rosszat a világban? Miért nem gyógyul meg az ember a betegségeiből.

 

 Alapvető felfogásunk, hogy a betegség rossz dolog, büntetésnek érezzük, hiszen olyankor korlátozva vagyunk szabad mozgásunkban, gondolkodásunkban, érzelmeinkben.

 

Megszoktuk, hogy az orvosok mindenre adnak gyógyszert, amit ha megeszünk megszűnik a betegség. Aztán van amikor ez nem sikerül, ehetünk bármilyen bogyót, járhatunk kezelésekre, még sincs eredmény. Általában amikor ez a pont elérkezik, akkor rászánja magát az ember, hogy felkeres valami gyógyítót, hátha az majd megoldja. Van úgy, hogy sikerül, de van sajnos amikor nem. Ekkor pedig jön a vádaskodás, hogy csak becsapja az embereket. Kérdésem ilyenkor annyi, hogy a doktor úr a kórházban szintén csak becsapja az embereket?

 

 Nem véletlenül előztem meg két cikk ezt a témát. Abban az esetben, mikor az energetikai kezelés nem úgy hat, ahogy azt mi elgondoljuk, mindig valami nálunk hatalmasabb erő szól közbe. S ezen a téren nincs különbség modern orvoslás és gyógyítók között. A mechanizmus ugyanaz.

 

Első eset, hogy valószínűleg a felhasznált technikák nem megfelelőek a betegség kezelésére. Aki gyógyítónál kezdte a sort, az ilyenkor próbálkozzon a modern orvoslásnál, aki meg a modern orvoslásnál kezdte a gyógyulást, kipróbálhat gyógyítót. Ha meg egyik sem működik, akkor kezdhetjük feldolgozni lelkünkben a helyzetünket.

 

 Amennyiben nem történik meg a várt javulás, akkor annak karmikus oka lehet. Életünkben elérkezett egy olyan tanulófolyamat, ami a beteg állapotba helyez minket. Lehet egy olyan folyamat, ami arra kényszerít bennünket, hogy mélyen magunkba szálljunk, és górcső alá vegyük, miért vagyunk ebben a helyzetben. Nem feltétlenül előző életekre kell gondolnunk, egy láncdohányos nem előző élete okán kap tüdőrákot. Mostani életünkben megdolgozunk mind a jó állapotokért, mind a rosszakért. Azt hiszem ilyen téren nem kell félteni egy embert se, mert ebbéli tehetségünk határtalan.

 

Meglehet hogy amint megértünk valamit életünkkel kapcsolatban, változtatunk hozzáállásunkon, életvitelünkön, a súlyos betegség is elmúlik, vagy állapotunk javul. Ám ezt se pirula, se gyógy-energia nem viheti végbe helyettünk.

 

Meglehet az állapotot meg kell élnünk és életünk végéig cipelnünk. Egy elvesztett kéz nem nő már ki bárki bármit is tesz. Egy véglegesen roncsolódott szervet is csak az ima hozhat vissza. S igen, van hogy a betegség direkt módon a földi pályafutásunk befejezését hozza el nekünk. Ha pedig így van, akkor kik vagyunk mi hogy a világmindenség törvényével szembe tudjunk szállni? Az Isteni Gondviselés nem enged belenyúlni abba, amit elrendelt és amit számunkra jónak ítél meg. Nehéz elfogadni, hogy a halálba vezető út nekünk jó lehet. Félelmetes még csak a gondolata is. Főleg, ha elfelejtjük azt, hogy ha úgymond egészségesek vagyunk, akkor is a halálba menetelünk minden perccel. Egyszer elmegyünk és mielőtt itt lettünk volna valahonnan jöttünk. Olyan erők által létezünk, amit nem értünk, nemhogy befolyásolni tudnánk. S a technikák, amikkel mi ki tudjuk nyújtani életünk hosszát, le tudjuk győzni a betegséget, az nagyon sok előttünk élt ember életébe került. Mi csak teremtmények vagyunk és nem maga a teremtő. Szereplők a történetben és nem az író.

 

Az energiákat magunk körül megtanultuk úgy ahogy használni, megtalálták a módot, hogy gyógyításra fogjuk erejüket, de nem tudunk még mindent. És ha tudunk is majd mindent, az egyén sorsát akkor se leszünk képesek felülírni, mert azt egy nagyobb hatalom irányítja.

 

 

 

1es.jpg

 

 

 

A karma kérdésköre 2: Tanulófolyamatok

 

 

 

Aki a téma felé érdeklődik, belefut ebbe a fogalomba: tanulófolyamat. Vagy esetleg azt hallja, hogy ezt, azt biztos meg kell, kellett tanulnom. De mit is jelent ez?

 

 

 

A lélek amint leszületik az anyagi világba folyamatos tanulmányoknak van kitéve. Szituációk, történések, események amiket fel kell dolgoznunk a „lelkünkben”, s ha sikerült megemészteni kicsit erősebbnek érezzük magunkat. Megedződött a lelkünk.

 

 

 

Ilyen és ehhez hasonló tanulságos eseteket nevezünk tanulófolyamatnak. Valami, amit meg kell tanulni, de csak egy folyamat során sikerül. Ez lehet észrevétlen esemény, látványos esemény, vagy egy egyszerű, dolgokhoz való hozzáállás, amit az életünk történései hatására megváltoztatunk.

 

 

 

Ugyanolyan mértékben lehet egy jó dolog, mint valami negatív. Megtanulni, hogy elfogadjuk magunkat, vagy bizonyos esetekben elfogadni a segítséget. Elfogadni a kudarcot, feldolgozni a gyászt. Felépíteni valamit, aztán végignézni, ahogy semmissé lesz. Utóbbi számos tanulságot rejt magában. Megtanulni építkezni célunk felé, megtanulni az akadályok leküzdését, mind a külvilágban, mind magunkban. Reménytelen pillanatokban megtalálni az erőt, kitartást. Aztán kezelni, ahogy oda lesz a fontos dolog, mennyi küzdelem volt benne! Feldolgozni a hiábavalóságot, megtanulni az elengedést, megtanulni megsértődni, megbocsájtani, haragudni, kiengesztelődni. Történések, amik fontosak, ami életünk része. Mind tanulni való. Aztán pár év múlva más emberekkel újra elő jöhet más szituációkban.

 

 

 

Minden kornak meg voltak a maga jelmondatai:

 

 

 

A Benedek rendi szerzetesek jelmondata: „Ora et labora! – Imádkozzál és dolgozzál!”

 

 

 

 A Madách idézet:  „Küzdj ember és bízva bízzál!”

 

 

 

Mai kor emberének pedig valami olyasmi, lehet: „Vizsgáld meg élethelyzeteidet és tanulj mindenből, hogy jobb életed legyen!”

 

 

 

Bevallom, nem olyan kerek a megfogalmazásom, mint az idézetek.

 

 

 

Az utóbbi években a sorozatok, filmek, könyvek mind válaszokat keresnek, és magyarázatokat az életre. Nagyító alá vették az élethelyzeteket és néha nagyobb problémaként állították be a hétköznapi dolgokat, mit amilyenek. Kollektív kultúránk most ezt a „tanulófolyamatot” tanulja.

 

 

 

Azt gondolnánk, hogy a tanulófolyamatok és a karma, avagy sors egy nagyon misztikus dolog. Annyira elvont és lila, hogy átlagember jó, ha nem is gondolkozik el rajta. Közben pedig a legegyszerűbb hétköznapi történésekről van szó. A sok kis hétköznapi esemény formál egymás után minket, hogy eljussunk oda, ahova talán el kell jutnunk. A nagy terv végcéljához, amit vagy Isten szab ránk, vagy mi saját magunkra.  Tanulófolyamataink apró állomásai tehát karmánknak, amit szintén egy nagyobb tanulófolyamatnak tekinthetünk. Ám mindez itt történik az orrunk előtt, a mindennapokban, minden egyes gondolatunk, mozdulatunk által. Ahogy az ismerőseinkkel viselkedünk, ahogy teszünk-veszünk.  Néha meglepően jól sül el minden, aztán meg fogjuk a fejünket, miért csináltunk egy akkora baromságot, ami nem is ránk jellemző. S elemezgetjük az ok-okazatot, na meg hogy mit tanított nekünk az egész.

 

 

 

1es.jpg

 

 

 

A karma kérdésköre 1

 

 

 

A karma szó szanszkrit eredetű szó, több megfogalmazásával találkozhatunk. Jelentését is különböző módon adják meg, úgy mint cselekedet, ok-okozat, következmény. A lényeg mégis azonos, életünkben elkövetett cselekedeteinknek a következő életünkben következményei lesznek. Ez a keleti felfogás.

 

 

 

Nyugaton a karma szó divattá vált, de tulajdonképpen a sors szavunk mellett használjuk. Jelentése is keveredett, az ezoterikus szubkultúrában nem nagyon használják a tiszta keleti értelmezést. Ha azt mondjuk ez a karmám, akkor azt is mondhatnánk, hogy ez a sorsom anélkül, hogy átgondolnánk mi hangzott el. A sors amolyan negatív, végleges szó sok embernél, míg a karma távolabbi, tárgyilagos, amit vállvonással elintézhetünk. Valami keleti izé, nem kell komolyan venni.

 

 

 

Elterjedt felfogás, hogy a karma a múlt életek jó cselekedetei után ebben az életben jó életkörülményt biztosít nekünk, illetve, azért nem sikerül ez-az, mert előző életeinkben biztos rosszat tettünk és ez a büntetés. Utóbbi leginkább akkor hangzik el, ha nem akartunk és a jövőben se akarunk változtatni élethez való hozzáállásunkon, elfogadjuk, hogy nekünk semmi sem megy. Ennek semmi köze a múlt életekhez, sokkal inkább a jelen életünkben fel nem vállalt felelősséghez saját sorsunk iránt.

 

 

 

De térjünk vissza a karma szó jelentéséhez, lényegében egyfajta kiegyenlítődést sejthetünk meg vele kapcsolatban. Ha valamit tettünk előző életünkben, azt egy következőben újra átéljük, csak a másik oldalról. Ha ráléptünk valaki lábára, akkor most a miénkre fognak rálépni.  Azt éljük át, amit okoztunk. A példa természetesen egyszerű szemléltetés, viszont mit tanulna a lélek abból, ha ráléptünk valaki lábára, most meg nyakon vágnak? Azzal nem tanulja meg senki, hogy miért ne lépjen rá a másik lábára. S valószínű még abban az előző életben nyakon vágtak minket a lábtaposásért. Ez fordítva is igaz lehet, ha régen miránk léptek, most mi lépünk a másik lábára, megtapasztalva milyen is rálépni a másik lábára.

 

 

 

Ok-okozat. Az alap létezés harmóniában való lét, de minden cselekedet egy tóba dobott kőként fodrot ver a nyugalom víztükrén. Talán sinus görbével lehet ezt elképzelni. Közép a harmónikus állapot és ha történik valami, az a felső vagy alsó tartományba mozdít el minket, s hogy visszataláljunk a középhez, ki kell egyenlíteni a kimozdulást, mégpedig ugyanannak a történésnek a „negatív”-jának megismerésével. Ez természetesen nem a jó illetve a rossz értékrendjét jelenti. Lélek szinten ilyenről nem beszélhetünk, inkább az érme másik oldalát. Mindkét oldali tapasztalással a lélek visszaáll a nyugodt állapotba. Az éhség ellentéte a jóllakottság. Ha éhesek vagyunk, nem vagyunk harmóniában magunkkal. Evés után sem mondható ez el, mert teli hassal piheni vágyunk. A harmónia ebben az értelemben az az állapot, amikor nem vagyunk éhesek, de már nem feszíti a pocakunkat az ebéd, s kedvünkre tevékenykedhetünk.

 

 

 

Életeink folyamán számtalan alkalommal kimozdultunk a harmónikus állapotból. Elsőnek is akkor, mikor anyagi testet öltött a lelkünk. A lélek nem ide a földi létbe tartozik. Születésünk előtt nem itt volt, halálunk után nem itt marad. A lélek átutazóban van, ahogy már sok bölcselő megállapította, s amivel minden spirituális tanulmány nélkül mindannyian tisztában vagyunk. A harmónia végső visszaállítása az, amikor a lélek megszabadul az agyagi világba való leszületés kényszerétől.

 

 

 

Folyt. köv.

 

 

 

1es.jpg

 

 

 

Hinni kell a gyógyításban?

 

 

 

Ezt a régi tézist, még gyermekkoromban mondogatták, hogy csak akkor működik, ha hiszel benne… Nem tudom ki hogy van vele, de én már csak olyan vagyok, ha mondják, hogy ne gondolj pöttyös labdára, akkor akaratlanul is látok egy pöttyös labdát magam előtt. Felidézem az intelmet, mire ne gondoljak? Ja igen, pöttyös labdára! Megint elképzeltem egyet.

 

 

 

Amikor azt mondták, hogy csak akkor működik a gyógyítás, ha hiszek, egyből el kezdtek  gondolkodni, hogy mi van ha nem hiszek? Akkor most mit is csináltak? Vagy csináltak egyáltalán valamit, ha annyitól semmivé válik, hogy felteszek magamban egy kérdést? Ha nem hívják fel erre a figyelmemet, akkor eszembe se jutna kételkedni.

 

 

 

Ennek a mondatnak az lett az eredménye, hogy nincs olyan ember kis hazánkban, aki ne tanulta volna meg. Leendő paciensekkel a beszélgetés elején törvényszerűen felmerül ez a kérdés.  Én pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem kell „hinni”. A reiki és az arolo anélkül működik, hogy abban hisz-e valaki vagy sem.  A nap sem azért süt, mert hiszünk benne. A víz sem azért folyik, mert elhisszük.

 

 

 

Én amúgy sem vagyok egy nagyon hiszékeny ember. A tanításaimban is a dolgok mögé látást, a dolgok megértésére való törekvést sulykolom. Lehet, hogy egy technika nem oldja meg a problémát, akkor a megoldást máshol kell keresni, a gyógyító ember, nem isten és korlátai vannak. Kinek nagyobb a tehetsége, kinek kisebb. Az orvosok is több gyógyszert próbálnak ki a betegeken, ha az egyik nem válik be. A gyógyítónak tudnia kell ezt beismerni és nem hitegetni a hozzá fordulókat. Mire megy azzal, ha arra buzdítja a paciensét, hogy higgyen valamiben, ami számára nem működik? A kezelő saját a egóját eteti, hogy csakazértis úgy van ahogy mondom ha bele döglik is? Ismerek ilyen eseteket szép számmal.

 

 

 

A hit általi öngyógyulás ismert dolog. Minden gyógymód legerőteljesebb része a magunkba vetett hit. Az ember nagy betegségeket képes legyőzni, ha hisz a gyógyulásában. Ez nem technikától, energiától, tablettától függ. Egyes egyedül az egyéntől! A hitszemszögéből nézve megváltozik a sorrend. Nem akkor hat a gyógyítás, ha hisznek benne, hanem azért hatékonyabb, mert az egyén hite felerősíti a gyógyhatású folyamatokat.

 

 

 

Had írjam le egy példával: mondjuk rám teszi valaki a kezét és energiát ad. Ha ténylegesen adott energiát, akkor az hatni fog, ha elhiszem, hogy segíteni fog, ha nem. Ha ráadásul meggyőződésem, hogy márpedig ettől rendbe jövök, az olyan mintha megduplázódna az kapott energia. Mert a kezelő is ad, és én magam is felszabadítok egy adag gondolati energiát, ami hozzáadódik a kezeléssel kapotthoz. Ha ezt nem teszem, vagyis nem teszek hozzá a hitemmel, akkor csak a kezelőtől kapott energia dolgozik és ugyanúgy működik a dolog. Ennek van értelme, ezért fizet a paciens.

 

 

 

Amennyiben az történik, hogy a gyógyítás csak akkor működik, ha én hiszek, lényegében csak én dolgozok. Hiszen engem a saját hitemből fakadó gondolati energia gyógyít meg, s nem a gyógyító energiája. Itt kétséges, hogy van-e  kapott energia. Ha nincs, átvertek minket. Ha van, akkor pedig annyira silány kell, hogy legyem, ami magától nem életképes. Itt megint mivel találkoztunk? Dolgoztunk magunknak más helyett és még meg is köszönjük a lehetőségét.

 

 

 

Szokták mondani, ez azért elfogadható mégis, mert végül is nem ártott, és a beteg a végére csak meggyógyult. Én ezt nem tartom elfogadhatónak. Mert sokszor kemény pénzeket húznak le a reménykedő emberekről.

 

 

 

Gondoljunk utána, ha valakinek nincs képessége a gyógyításra, az csaló. Akkor hiába hiszünk. Hiszünk a nagy semmiben. Ami pedig nincs, abban hiába hiszünk, attól még nem lesz.

 

 

 

Összegezve, az energiával való gyógyítás nem saját hitünktől lesz hatékony, eleve annak kell lennie. Amennyiben rövid időn belül nem mutat fel a kezelés javulást (1-2 hét), nem érdemes többet kísérletezni azzal a technikával, forduljunk orvoshoz, ha addig nem tettük meg. Nem beszélve arról, hogy az orvos után második lépés csak a gyógyító, sose fordítva.

 

 

 

 

 

 

 

1es.jpg

 

 

 

Miért jó az energiákkal való kezelés?

 

 

 

 Ezt meg szokták tőlem kérdezni azon első kérdések között, ahol olyanokat kérdeznek még, hogy ez rossz dolog és ördögtől való. Utóbbi butaság, amit az egyházak dogmatizálnak úgy, hogy közben a saját technikájukat alkalmazzák és a többit negatívnak tüntetik fel. Nem gonoszságból, nem azért mert tudják, hogy más és működik, csupán tudatlanságból. Nem hajlandóak elfogadni, sem megismerni mást, mint saját tanaikat. Sajnos ez egyszerű sportoknál is így van. A bokszot elfogadják, a kínai bokszot már nem. Az a sátán műve… Igazából mindkettő küzdősport, csak az egyikben rúgnak is.

 

 

 

Én úgy hiszem ha hajlandó lenne az egyház az energetikai kezeléseket elfogadni és beolvasztaná saját magába, sokkal jobb lenne mindenkinek.

 

 

 

 Energiák azóta léteznek, amióta a világ áll. Mindent energiák által tehetünk meg, mi magunk is energiából állunk. A tudomány bebizonyította, hogy az anyag is energiák sűrű csoportja.

 

 

 

Gondoljunk csak testünkre. Ha fáradtak vagyunk, nincs energiánk, ha túlpörgetettek, akkor sok van belőle. De honnan van ez az „energia”? Mi befolyásolja? Jó kérdés, fogalmunk sincs.  Akkor is túlpörgünk, ha jókedvünk van, ha rosszul érezzük magunkat. Nem lehet dolgokhoz kötni ezeket az eseményeket. Valahol bennünk, gondolataink és érzelmeink befolyása alatt áll ez az örök titok, csupán érzékeljük és megszoktuk.

 

 

 

Rossz dolog-e? Ez a mondat akár kérdéssé van fogalmazva, akár kijelentés, egyértelműen a kérdező, kijelentő bizonytalanságát és félelmét árulja el. Miután a világot energia áthatja - és persze az „energia” nem egy fajtát jelent -, egyértelműen nem lehet rossz.  A világon a dolgok, amik vannak nem rosszak, csupán mi emberek ítéljük meg, használjuk fel jól illetve rosszul. Egy vulkán a maga egyszerű létezésében nem jó, nem rossz. Csupán van. Ha kitör, akkor nem azért tör ki, mert gonosz vulkán, hanem mert kitör és nem jóindulatból, se rosszindulatból. Mi rossznak nevezzük, de a vulkánnak ehhez semmi köze. Energiák ugyanígy léteznek, akár tudomást veszünk létezésükről, akár nem. S miután mi is energiából állunk, legalapvetőbb dolognak tűnik nekem, hogy energiákkal kezeljük magunkat. Mit is jelent ez?

 

 

 

 Ahogy napjaink telnek, elfoglal minket a hétköznapok rohanása, elfáradunk, ha van időnk eszünk. Technikai vívmányaink az orrunk alá fújják a füstöt, elektronikus kütyük sugároznak ránk. A reggelre jobb esetben kipihent testünk, szellemünk délre már tropa. Cégek azt akarják hogy elhiggyük, ha eszünk egy doboz joghurtot a lelki békénk visszaáll. Rögtön csinos nők leszünk és törökülésben meditálunk, de jó nekünk! Ezt szoktam joghurtmeditációnak hívni, akkora hülyeség. Vitamintól se fogunk 12 órán keresztül pörögni. Se a keksztől amit reklámban reggeli helyett ajánlanak, de a csomagoláson teljes reggeli mellé javasolják. Hagyd ki a kekszet egyél rendesen!

 

 

 

Egy energetikai kezelés se fog megváltani rögtön, s pláne nem hosszú időre. Ám pont azt pótolja amit egyébként nem tudsz. Szépen visszatölti a kimerült testet. Az elemet is töltőre rakjuk. Csak az elem mindig visszatöltődik. Ha alszunk, nem mindig töltődünk vissza. Álmunkban dolgozunk tovább, s ugyanolyan kutyamód kivagyunk reggel is. Ismerős? S hogy a leggyorsabb visszaállítani a hiányt, hanem ugyanazon a szinten, ahonnan hiányzik. Az energiákat nem kell a testnek „elégetni”, hogy energiává váljon. Már abban a formában jutunk hozzá. Természetesen nem helyettesíti se az alvást, se az étkezést, de ez fordítva is igaz.

 

 

 

A kezelőn keresztül szépen feltöltődik a test, a szellem. Mindegy hogy melyik módszert alkalmazzák, a végeredmény számít.  Legyen az bármelyik általam használt vagy nem használt módszer. Az energiák amik ilyenkor érkeznek mindig támogatják az életet, megnyugtatnak, regenerálnak. A gyulladásokat enyhítik. Ha pedig a szervezetünk plusz forrást kap, még jobban működik. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy bátran próbálja ki a feltöltődésnek ezt a módját.

 

 

 

 

 

 

 

hegyikristaly.jpg





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 13
Tegnapi: 5
Heti: 13
Havi: 338
Össz.: 12 190

Látogatottság növelés
Oldal: Gondolatok
REIKI KEZELÉS - © 2008 - 2017 - reikikezeles.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »